Csomós Miklós: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néhol nem feszegetem a határaimat, de összességében erős kilencven százalékosra taksálnám a teljesítményünket. Néhol lehetett volna gyorsabban menni, de az már jóval nagyobb kockázatot rejtett volna magában. A szakaszok Eb-szintűek, vagyis elég nehezek: vannak szűk és széles részek, dobálós és jó minőségű utak, szóval ízig-vérig ralipályák, amelyek nagy koncentrációt igényelnek. A reggeli első szakaszt éppen így terveztem: szerettem volna meghúzni, mert tudtam, hogy fekszik nekem és ismerem a „grízes” pontjait, hogy hol kell vigyázni. Utána csak jöttünk a saját tempónkban, igaz, Aranyosvölgy végén egy kicsit megcsúsztunk a fehér aszfalton, úgy, hogy az árokból jöttünk vissza, ott egy kis szerencsénk is volt. A második körre biztosan sok murvafelhordás várható, és nagyon kell vigyázni a defektekkel is, amelyekből az első körben is elég sok volt.
Vincze Ferenc: Jól sikerült az első kör, szerintem elég gyorsak vagyunk, egy kicsikét magunkat is megleptük. A top ötbe kerülést tűztük ki célul, ehhez képest a második helyért harcolunk még úgy is, hogy becsúsznak apró hibák az én oldalamról és Nándi oldaláról is. Szóval lehet ez még sokkal jobb! A pályák elég nehezek, jól leizzadunk mindegyiknek a végére. A bajnokságban sokat taktikáztam, most nem akarok, olyan gyorsan akarok menni, ahogy az egészségi állapotunk engedi, mert sajnos mind a ketten megbetegedtünk néhány nappal ezelőtt.
Mads Ostberg: Az autó elejét alaposan megütöttük az első szakaszon, és szerintem valamit tönkre is tehetett ez a nagy ütés, mert azt éreztem, hogy a kocsi folyamatosan veszít az erejéből. Nehéz szakaszokon autózunk, de jó a ritmusunk és nagy csatát vívunk Vinczével. Persze, jobb lenne Csomóssal harcolni, de ő most tényleg nagyon gyors, meglátjuk, mit tehetünk a második körben.
Erik Cais: A mai első szakaszon ugrattunk egyet, és onnantól kezdve nem működött az átbeszélő, úgyhogy a navigátoromnak mutogatnia kellett a kanyarokat – kaptunk tizenvalahány másodpercet, ami lehetett volna rosszabb is. Utána már egész jól jöttünk, a városi szakaszt pedig megnyertük. Lépésről lépésre haladunk előre, már a negyedikek vagyunk, meglátjuk, mi lesz a második körben.
Turán Frigyes: Az első gyorsaságin többet kaptunk, mint szerettük volna, amit igazán most sem értek. A másodikon nagyon koncentráltam, hogy elkerüljük defektet, utána pedig már minden rendben volt. A nyolcadik helyen állunk, amivel elégedett vagyok, de próbálunk gyorsulni a következő körre, ehhez változatunk kicsit az autó beállításain. Próbáltam fokozni a tempót, ez most ennyire sikerült, ugyanakkor az első két helyen álló magyar srác tempóját megsüvegelem.
Hadik András: Nagyon jó volt újra hazai közönség előtt, ismerős pályákon versenyezni. Miskolciak vagyunk, úgyhogy számunkra ezek hazai pályák, nagyon szeretjük őket. Nem feszítjük túl a tempót, nem akarunk túl sokat kockáztatni, számunkra ez a verseny nem erről szól, hanem arról, hogy jól érezzük magunkat. Közepes gumikat tettünk fel az első körre, ennek ellenére szerintem elfogadható időket autózunk, most felteszünk keményebb abroncsokat, aztán meglátjuk mi lesz.
Michelisz Norbert: Két kisebb hibát leszámítva minden rendben volt. Az egyik kanyarba kézifékkel fordultam, megpördültem és lefulladtam, de ahhoz képest, hogy ez az első versenyem, szerintem ez semmi. Az még mindig egy kicsit idegen számomra, hogy valaki folyamatosan beszél hozzám – az első teszten egyébként valósággal pánikba estem az élménytől – a lassú kanyarokban fel tudom dolgozni azt a rengeteg információt, amit kapok, a gyors részeken azonban sokszor csak bízom a szememben, az érzékeimben és próbálok nem kockáztatni. A rali teljesen más, mint a pályaversenyzés, ezeken a szűk erdei utakon egyáltalán nincs lehetőség a hibázásra.
László Martin: Sajnos nem sikerült elkapnom azt a ritmust, amit szerettem volna. Tompának éreztem magam az első körben, ami az időeredményeinken is látszik. Az autóval minden rendben, egyelőre velem van gond, amit a második körre igyekszem kimozogni.