Julien Ingrassia az utóbbi évtizedeket a sportág csúcskategóriájában töltötte, Sébastien Ogier navigátoraként nyolc világbajnoki címet szerzett, most pedig a kamera másik oldalán áll – interjúkat készít, megosztja a tapasztalatait a fiatalokkal. Nyíregyházán többek között a vívó világbajnok Koch Mátéval beszélgetett, ami közben az is kiderült, hogy gyerekkorában Ingrassia is vívott.
Isten hozta a Rally Hungary-n. Hogy tetszik?
Nagyon örülök, hogy felfedezhetem a gyönyörű országukat – mosolygott Ingrassia. – Amikor Magyarország szóba kerül, mindenki Budapestről beszél, pedig ez a környék itt egyszerűen gyönyörű, a szőlőföldek, a dombok, Nyíregyháza…
Kóstolta már a Tokajit?
Néhány évvel ezelőtt igen, a héten még nem. S bár egészen más, mint amit mi otthon iszunk, aperitifként nagyon ízlik, úgyhogy biztosan hazaviszek majd egy üveggel. Nagyon érdekes látni a dombokat, ahol ez a szőlő terem, és persze számomra más felfedezni való is van, hiszen az ERC-t magát sem ismerem jól, az itteni versenyzőkkel sem találkoztam még. Szerdán estére szerveztek egy kis beszélgetést a juniorokkal, amely során próbáltam néhány üzenetet közvetíteni feléjük.
Például?
Hogy legyenek koncentráltak, következetesek, kíváncsiak, álljanak készen mindig a csatára. Alig várom, hogy elrajtoljon a verseny, és lássam, mit sikerült ezekből átültetni a versenypályára.
Hiányzik?
A versenyzés? Nem. Új lapot nyitottam, és nekem jó így. Örülök, hogy átadhatom a tapasztalataimat a fiataloknak, örülök, hogy felfedezhetek egy új világot a kamera másik oldalán.
Mennyire magányos a navigátorok élete?
A navigátor egyedül van, amikor feldolgozza az itinert, bezárkózik a szállodai szobájába, és teszi a dolgát. Ugyanakkor kapcsolatban áll nagyon sok emberrel a verseny során: a szervezőkkel, a sportbírókkal, a közönséggel. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a navigátorok egymással nem beszélnek többet, hogy például nem tudjuk, miként dolgozik, vagy éppen mennyit keres a másik, pedig együtt erősebbek lehetnénk. Noha van nyolc világbajnoki címem, biztos vagyok benne, hogy tudnék tanulni a fiataloktól, hiszen egyik-másik nagyon különleges technikát használ. De valahogy nem alakult ki ez közöttünk.
Ön szerint mi egy jó navigátor három legfőbb ismérve?
Koncentrált, elkötelezett, kíváncsi.
Mi a véleménye az autósport, azon belül is a rali jövőjéről?
Útelágazáshoz érkeztünk, ez nem is kérdés, és nemcsak a rali, hanem a komplett motorsport és a többi sport is. Olyan fontos kérdésekre kell megtalálnunk a választ, hogy milyen energiát használjunk, hogy miként tudnánk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat, hogyan menedzseljük a versenyszervezést. Véleményem szerint hallatnunk kell a hangunkat, és hangosan elmondani, hogy igen, mi ralizunk! Hogy igen ez olykor veszélyekkel járhat, mint ahogy más sportágak is rejtenek veszélyeket, amelyeket kontrollálni kell. Ugyanakkor bizton állíthatom, hogy akárkit hívtam is meg bármelyik versenyünkre, biztos lehettem benne, hogy az a három-négy nap az év legklasszabb három-négy napja volt számára, és hogy széles mosollyal az arcán távozott. Mert közel vagy az akciókhoz, mert odamehetsz a csapatokhoz, szelfizhetsz a pilótákkal – van egy halom kép a világban, ahol két szakasz között különböző gyerekekkel az ölemben állok.
Visszatérve a jövőhöz…
Ja, persze! Szóval meg kell határozni az irányokat, és követni kell azt, amerre a világ megy. Figyelni kell a fenntarthatóságra, szurkolói buszokat indítani, ahelyett, hogy mindenki külön autóval menne… Ugyanakkor, ami az autókat illeti… Hogy is mondjam? Ha elmegyek egy koncertre, azt akarom, hogy hangosan szóljon a zene, ha pedig elmegyek egy autóversenyre, hallani akarom az autók hangját!